Az érzelmi evésről

---

Hallottál már az érzelmi evésről? Én magam is nehezen ismertem fel a jelenséget, ahhoz voltam szokva, hogy fejből megoldom a dolgokat, racionálisan. Probléma merült fel? Elemezzük, mi van, és tegyünk valamit ellene.

Csak ez sajnos nem működött olyan jól, amikor evésről és fogyásról volt szó.

Rájöttem, hogy gyakran hasonló lelkiállapotban kutatok a kamrában: amikor valami nehézséggel nézek szembe, amikor fáradt vagyok, amikor halogatok, amikor nyugtalannak vagy nem kellően elismertnek érzem magam, amikor éppen megkönnyebbültem stb.

Az érzelmi éhség mögött mindig van egy mögöttes ok, mégpedig az, hogy így elkerüljük, vagy ne érezzük az érzelmi feszültség valódi kiváltóját.

Tehát: Felismered az éhségérzetet? Hajlamos vagy a túlevésre? Gyakran elfog az ellenállhatatlan vágy, hogy kisétálj a konyhába és bekapj valamit (gyakran az ízek észlelése és élvezete nélkül)?

Akkor húzz egy virtuális vonalat a fejed alatt: Hol érzed az éhséget? A gyomrodban? Akkor "valódi" éhségről van szó. Ha nem terveztél egy órán belül amúgy is enni, akkor nyugodtan ehetsz most egy-két falatot. Ha igen, akkor egy órán át simán kibírsz egy kis éhséget.

Ha a fejedben érzed az evés szükségét, akkor ennek mögöttes érzelmi okai vannak.

---

És… ha az éhség nem a tényleges probléma, az evés soha sem jelent tényleges megoldást.

---

Rájöttem, hogy időt és teret kell teremtenem az érzéseim megértéséhez, hogy soha többé ne hízzak miattuk. Elkezdtem ezt tanulmányozni és megtanultam (sokkal jobban) kiigazodni bennük.

Most, ha rámtör az éhség, először (még mindig) megpróbálom elemezni: Mi folyik itt? És hogyan oldjam meg ezt a helyzetet? És ez néha továbblendít.

De ha nem segít, vagy nem értem az egészet, akkor csak egy dolgot tehetek: szabadjára kell engednem az érzelmeimet. Bár ez néha nem kellemes, mégis, amit érzek, az a valóság. Ez a fajta megengedés sokat adott nekem.

Az érzések mindig tükröződnek a testben. Ha mérges vagy, összehúzod a szemöldököd, és összeszorítod az öklöd. A stressz vagy szorongás gyakran a nyakba és a vállba lövell. A szomorúság egy gombóc a torkodban. Ha te is mindent fejből szoktál megoldani, hasznos lehet számodra egy meditációs gyakorlat: az OBA (Figyelem, lélegzés, engedés) gyakorlat egy nagyon szép és hatékony eszköz erre. És hidd el, függetlenül attól, hogy mennyire vagy racionális az életben, a tested figyelése és az azzal való kapcsolattartás rendkívül sokat segít, ha fogyni akarsz.

Nem az a lényeg, hogy jobban érezd magad, hanem hogy jobban megértsd magad (és kevesebbet egyél).

Tehát már nem az van: amikor szomorú vagyok, eszem. Hanem: amikor szomorú vagyok, sírok. És ebben az a szép, hogy ez nem teszi az életem kellemetlenebbé, vagy nehezebbé. Csak ott van, és én felismerem. Amikor megtanulod megengedni és megtapasztalni az érzéseidet, nem kell többé evésbe fojtanod őket. Elfogadod, ami van. Tudósok szerint ilyenkor felerősödik az érzés, tehát még egyértelműbbé válik, majd elmúlik, és ez az egész néhány percig tart csupán.

Ha azt teszed, amit mindig is tettél, akkor azt kapod, amit mindig is kaptál.

Sok szerencsét!